Kajmán szigeteken jártam egy óceánjáró hajóval

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on LinkedInShare on Google+Email this to someonePrint this page

Az egyik legszebb élményem, míg hajón dolgoztam A Kajmán szigeteken esett meg velem. A fél éves hajós szerződésem Southhampton-ban kezdtem meg, éppen ott ahonnan a Titanc is indult. Őszintén bevallva, kicsit be is voltam tojva ezen tény miatt, később aztán rájöttem teljesen felesleges, de erről majd később.

Szóval elindultunk a szép Angliából megkezdve egy 2 hetes utat.

Emlékeztek arra a mondatra, hogy ez a ház/ város/ utca/ épület az isten hát mögött van?
Éppen ez volt az érzésem, amikor megérkeztük az Azori -szigetekhez, mely az utolsó európai (portugál) szárazföld a nagy kék óceán előtt. Egészen fura élmény volt kiszállni azon a szigeten, tényleg úgy éreztem a semmi közepén vagyok, mindazonáltal egy egészen elképesztő helyet láthattam a saját szememmel.

Na, de vissza a nagy utazáshoz! Elindultunk az Atlanti óceánon és csak mentünk és mentünk. Nem viccelek, 6 teljes napig csak kéket láttunk semmi mást. Se szárazföld, se pálmafák, se tengerpart, SEMMI. Csak delfinek, bálnák és a nagy kékség!

Picikét nyomasztó volt időnként azt látni, hogy otthonom, ez a gigantikusan nagy hajó, valójában mennyire pici az Atlanti óceánhoz képest!
Valószínűleg szegény hangyák is így érzik magukat, ha minket látnak.
Mindenesetre az csodálatos élmény volt, hogy látod napról- napra kékebb, világosabb a víz. (Ez jelentette számunkra azt, hogy egyre közelebb vagyunk a Karib szigetekhez) Mindennap látsz delfineket, bálnákat, ahogy a hajó mellett úsznak, ugrálnak!

 

 

És egyszer csak: MEGÉRKEZTÜNK! St. Thomas szigetére, majd tovább a Kajmán szigetekre

Aznap volt a születésnapom. Úgy határzotam meglepem magam valami igazán különleges élménnyel és elindultam Stingray Citybe. (a Stingray, ráját jelent.)
Stingray City a 2 sziget (Kis- Kajmán és Kajmán) között van, a tengerben, ahol 150-200 rája éli boldog életét.

 

(azok a pici fekete foltok a ráják)

Mikor megérkeztünk, megijedtem! Nincs az az isten, hogy én kiszállok a hajóból és bemegyek ennyi rája közé!

Végülis összeszedtem minden bátorságom és bemerészkedtem a vízbe! Apám, ez életem legeslegjobb döntése volt akkor! Ezek a ráják ugyanis nagyon kedvesek, barátságosak voltak.

 

A Kajmán- szigeteken van egy hagyomány: Meg kell puszilni a rájákat, az 7 év szerencsét és boldogságot hoz.
Én annyira bátor voltam mire ezt elmondta a túravezetőnk, hogy onnantól kezdve gyakorlatilag kergettem a rájákat és puszilgattam őket!!

 

Annyira boldognak éreztem magam azon a napon, ezt este a vendégeim is észrevették rajtam, gyakorlatilag egész este Stingray Cityről meséltem nekik, amelynek következménye az lett, hogy 2 család is úgy döntött maradnak még 1 hetet a hajón és ők is megnézik maguknak ezt a helyet, a következő úton, mely szintén ide hoz majd vissza minket.

Tudom ez most kicsit távolinak hangzik sokatoknak, de én akkor is azt mondom:
MERJ nagyot álmodni! Stingray City-t mindenkinek látnia kell!

Adrienn

Hozzászólások lezárva.